8.- Ami megváltoztatott!

Louis szemszöge:

Mi történhetett?Nagyon félek ,hogy megint az én okos barátom csinált valamit.

-Harry mi történt?-kérdeztem.

-Semmi!-mondta dühösen és némi szomorúság is volt benne,majd felment a szobájába.

Tudnom kell!Felvágtáztam a lépcsőn Ali-hez majd bekopogtam.

-Hagyj békén!-kiabálta sírva.

-Csak én vagyok az.Engedj be,kérlek!-mondtam neki.

Néhány másodperc múlva kinyílt az ajtó és egy vörös szemű lányt láttam.Beengedett majd bezárta az ajtót mögöttem.Megöleltem jó szorosan,hogy megnyugodjon majd leültünk az ágyra.

-Ali...mi a fészkes fene történt?-kérdeztem.

-Ugye Harry-vel elmentünk sétálni,bementünk a Nando's-ba egy italra. A tömegben észrevettem egy ismerős arcot. Zac Smith-nek hívják és velem járt zongorára még régebben.Ő is Londonba költözött.Megöleltem és beszélgettünk kicsit, bemutattam Harry-nek akinek nem tetszett.Megbeszéltünk Zac-el ,hogy majd hív.Megöleltem adtam neki egy puszit és elment. Harry-t olyannak még sosem láttam. Megkérdezte ,hogy a pasim-e és minden itt kezdődött a többit ti is hallottátok.Nem veszekedtünk még soha sem.Nem akarom elveszíteni.-mondta sírva majd nekem dőlt.

-Ali...kérdezhetek valamit?-kérdeztem tőle halkan.

-Igen.-szipogott.

-Neked tetszik Zac?-kérdeztem.

-Nem... csak barátok vagyunk.

-Kérdezhetek még egy valamit,de ha nem akarsz nem kell rá válaszolnod?-kérdeztem ezt már inkább félénken.Ő csak bólintott.

-Harry-re hogy tekintesz?Mint régen vagyis mint legjobb barát vagy mint tudod, mint pasira?

-Én...-mondta zavartan-nem is tudom mostanában elkapnak ilyen érzelmi hullámok ha a közelemben van...Louis mióta megcsókolt a parton anno azóta...azóta nem megy ki a fejemből!

-Ali...beszélnetek kéne erről...-mondtam.

-Nem!Arról szó sem lehet.-mondta már nyugodtabban.

-Miért?Mert nem akarod ,hogy a barátságotok tönkre menjen?

-Igen,de honnan tudtad?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Tegnap este Fürtöstől...Van szemem és...te nem vetted észre ,hogy ő is ,hogy is mondjam más hogy viselkedik, mikor mellette vagy?

-Nem...biztosan nem...csak én lehetek ilyen szerencsétlen,hogy szerelmes leszek a legjobb barátomba.-dőlt nekem.

-Nem vagy szerencsétlen.Figyelj ezt beszéljétek meg Harry-vel...ha meg beszélitek ígérem ,hogy nem fog tönkre menni a barátságotok. Harry a barátom és mindent elmondunk egymásnak.-mondtam neki.

-Elmondta,hogy ő is máshogy érez, mint mielőtt megcsókolt.-súgtam oda neki.

-Louis nekem nincs elég bátorságom elé állni ezek után.-mondta.

-Ali erős és gyönyörű lány vagy.Megoldjátok.Beszélek Harry-vel,hogy jöjjön át.Szedd össze magad addig,értve vagyok?-kérdeztem mosolyogva majd felálltam.

-De Louis...-mondta de közbe vágtam.

-Nincs semmi,de!-mondtam és kimentem.

Átmasíroztam Harry-hez.

-Beszéltem vele Harry.-mondtam neki mosolyogva,láttam hogy ült az ágyán és az arcát a kezébe temette.

-Nem érdekel Louis...megbántottam megint...soha nem veszekedtünk...nem akarom a hülyeségem miatt elveszíteni...-mondta majd rám nézett.

-Te sírtál?-kérdeztem ijedten. Harry még egy lány miatt sem sírt.Soha.

-Louis én érzek olyanokat amiket...amiket Ő biztosan nem és...-mondta volna de közbe vágtam megint.

-Az a csók...ami megváltoztatott mindent.Higgy nekem!Most menj át, kérj bocsánatot és beszéljétek meg és meg ne haljak TŐLED IS -hangsúlyoztam -olyat ,hogy nem akarjátok a barátságotok miatt.

-Bocsánatot kell tőle kérnem.-mondta majd felállt.

-Hé haver ,de beszéljétek meg!-szóltam uána.

-Rendben és haver...köszönöm.-mondta majd kirohant.

Ali szemszöge:

Próbáltam rendbe hozni magam, de nem ment.Kopogtak.Össze rezzentem.Nem azért mert félek Harry-től, hanem mert nem tudom ,hogy mi fog történni.

-Szabad.-mondtam elhaló hangon.

Harry szemszöge:

Nagy bátorságot vettem magamon és bekopogtam.

-Szabad.-mondta halkan.

Benyitottam.Az ágyon ült és felnézett rám,tekintetünk találkozott szeme vörös volt.Miattam.

-Ali...én...én annyira sajnálom,nem tudom mi ütött belém...-mondtam miután becsuktam az ajtót.

-Harry....valamit meg kell beszélnünk.-mondta halkan.

-Tudom...-mondtam majd leültem mellé és néma csendben ültünk az ágyon.

-Akkor...kezdem.-mondta halkan.

-Harry...már nem olyan mint régen és ezt te is észre vetted.Valami megváltozott!

-Igen...észre vettem.

-De a barátságunk...-suttogta.

-Louis szerint...megérné megpróbálni.

-Ez azóta van mióta...-mondta de nem tudta befejezni így lehajtotta a fejét.

-Mióta megcsókoltalak.-fejeztem be halván mosollyal az arcomon.

-Tudom, Ali tudom,de...ajj nem tudok ,hogy belekezdeni.-álltam fel és járkáltam fel-alá.

-Harry...-állt fel és megfogta a kezemet.

Belenéztem a kék szemébe és meg kellett hogy tegyem...több esélyem úgy sem lesz.

Közeledtem felé és egyre gyorsabban vettük a levegőt.Homlokomat homlokának támasztottam.Kezemet derekára csúsztattam, ő pedig a nyakam köré fonta kezeit.
-Szólj...ha nem szeretnéd....-remegett a hangom,vártam néhány másodpercet ,majd megcsókoltam.Olyan szenvedélyes és édes volt a csókja.

Ajkaink elváltak,még mindig egymás homlokának dőlve kapkodtuk a levegőt..Adtam egy apró puszit az ajkaira.

-És most?-kérdezte halkan és a földet nézte.

-Eljönnél velem este valahová?-kérdeztem félénken,mert nem tudom ,hogy mi lesz a válasza.

-Igen.-mondta kipirulva.

Adtam neki félénken egy csókot és lefeküdtünk az ágyra.Bekapcsoltam a Tv-t és elindítottam a Kék lagúna-Az ébredés című filmet.Ali a mellkasomra feküdt én pedig szorosan magamhoz öleltem.El se hiszem.Megcsókolhattam a világ legkedvesebb és legszebb lányát aki nem mellesleg a legjobb barátom.Remélem igaza lesz Louis-nak.