3.- Mindig megkereshetsz!

-El kérlek!-mondtam idegesen.
-Nem Harry ezt nektek kell megbeszélnetek.-mondta majd az egy ajtó felé fordított.-Menj be és beszélgessetek.-nyomott az ajtó felé majd elment.
Nagy levegő Harry, be-ki mondtam magamnak,mert nem tudtam ,hogy a baja?!Nem tudtam mivel bántottam meg régen?!Nem tudom hogy hogy reagál rám?!Nem tudok semmit róla se az életéről.Kopogtam.Nem jött válasz ,kinyitottam az ajtót és bekukucskáltam.Hason feküdt az ágyon és sírt .Borzasztó volt így látni, régen mindig én vigasztaltam és most nem tudtam mihez kezdeni.Oda sétáltam az ágyhoz.Ezt szobát választotta.

-Ali?-kérdeztem félénken.Ő csak sírt tovább.Megfogtam a kezét de ő azt elhúzta.

-Szia.-mondtam halkan-Harry vagyok remélem emlékszel rám.

-Ali kérlek ne sírj.-mondtam elhaló hangon-kérlek mond el mi a baj.

-Nagyon is jól emlékszek és kérlek menj ki egyedül szeretnék lenni.-mondta egy szuszra.Nagyon rosszul esett de rég nem beszéltünk és eltávolodtunk.

-Értem,csak hogy tudd engem mindig megkereshetsz még MOST is a problémáiddal.-majd kimentem.Átmentem az én szobámban és ledőltem az ágyra.Bámultam egész este a plafont.Majd valamikor el is aludtam.

Ali szemszöge:

Nem kellet senki sajnálata és egyedül is akartam lenni.

Ali szemszöge:Vissza tekintés:3 évvel ezelőtt.

Reggel valakinek a mellkasán ébredtem.Az Ő mellkasán.

-Jó reggelt-mondtam.
-Jó reggelt neked is.-mondta majd megpuszilt az arcomon,de mivel az órára néztem ezért a szám sarkába kaptam azt a puszit.Mind ketten elvörösödve pattantunk fel az ágyról.
-Szerintem menjünk le reggelizni.-mondta.Én csak bólogattam.Megreggeliztük,bementünk a nappaliba és le ültünk a kanapé két szélébe.Bekapcsolta a tévét és néztünk valamit nem tudom hogy mit mivel őt néztem.Talán kicsit túl feltűnően.
-Mi a baj?-kérdezte-Talán van valami rajtam?
-Nem nincs semmi.-mondtam mosolyogva.
-Akkor rendben.-mosolygott.
-Mindjárt jövök.-mondtam és mi mentem a konyhába,öntöttem magamnak vizet és ki mentem a kertbe.
Konyha:

Leültem a medence szélére és gondolkodtam.Miért érzek így Harry iránt hisz őt úgy szerettem eddig mint a bátyámat.De ez az érzés más,nagyon más!

Medence:

Hallottam ,hogy ki jött ő is.Mellém ült és megölelt.

-Minden rendben?-kérdezte.

-Igen.-mondtam halkan és villantottam egy mű mosolyt.

-Ali!-mondta-mond el mi a baj és had lássam azt a gyönyörű mosolyodat.

-Nem tehetem.Holnap mész el az XF válogatásra és ki tudja hogy haza jössz-e még hozzám.Nem akarom ezzel a baromsággal elrontani a barátságunkat.-mondtam szomorúan.

-Ali tudod ,hogy minden nap felhívlak majd.Hisz megígértem és nem ronthatod el a barátságunkat semmivel.-mondta magabiztosan.

-Tudom ,hogy megígérted és hiszek is neked.-mondtam már majdnem őszinte mosolyal.

-Na de gyere menjünk be.-mondta én pedig csak bólogattam.Megfogta a kezem felhúzott és be mentünk.

Ali szemszöge:

Az emlékek miatt csak jobban sírtam.Valaki kopogott nem válaszoltam.Bejött valaki de én nem bírtam abba hagyni a sírást.

-Ali?-kérdezte Harry. Mikor rájöttem hogy Ő az nem bírtam megszólalni.Én csak sírt tovább.Megfogta a kezem de én elhúzta.

-Szia.-mondta halkan-Harry vagyok remélem emlékszel rám.

-Ali kérlek ne sírj.-mondta elhaló hangon-kérlek mond el mi a baj.

-Nagyon is jól emlékszek és kérlek menj ki egyedül szeretnék lenni.-mondtam egy szuszra.Legszívesebben csak magamhoz öleltem volna és soha elnem engedtem volna..

-Értem,csak hogy tudd engem mindig megkereshetsz még MOST is a problémáiddal.-mikor ezt meghallottam egy kicsikét megnyugodtam,majd kiment.Eszembe jutott az a nap mikor utoljára láttam,mikor elromlott minden, mikor összetört.