7.- Vihar előtti csend

Harry szemszöge:

-De mi van ha ő nem akarja és nem akarom ,hogy a barátságunk tönkre menjen-e miatt.-mondtam szomorúan.

-Harry ,ha ő is így érez és nem szúrjátok el akkor nem fog a barátságotok tönkre menni.Bízz bennem.-mondta Louis biztatóan.

-De honnan tudjam ,hogy ő így érez-e irántam?-kérdeztem.

-Majd én kiderítem,bízz bennem rendben?Amúgy meg mióta vagy bele zúgva?-kérdezte mosolyogva.

-Mióta megcsókoltam.-mondtam zavarodottan.Louis-al mindig lehet hülyéskedni, de ha problémáink van mindig megtudjuk beszélni egymással.

-De akkor miért nem kerested?Miért nem küldtél élet jelet?Elfelejtetted?-kérdezte döbbenten.

-Őt elfelejteni? Soha! Csak nem akartam zavarni, a sok problémával ami az X Faktorban volt.Utána azért nem kerestem, mert úgy gondoltam neki jobb lesz nélkülem, hogy jobb élete van nélkülem.-mondtam halkan egy szuszra.

-Figyelj ide! Beszélek vele és kiderítem,hogy mit érez, mert mikor üvegeztünk, szerintem csak te nem vetted észre, hogy mennyire néz téged.-mondta nevetve.

-Biztos csak képzelődsz-nevettem.

-Na de most menjünk aludni.A holnapi nap hosszú lesz.-mondta majd felállt.
-Hé, haver!-szóltam utána.
-Igen?
-Köszönöm!-hálásan mosolyogtam.
-Jó éjszakát Fürtös.-mondta mosollyal az arcán, majd felment a szobájába.

Hajnalban felkeltem és hallottam, hogy dörög és villámlik.Ali fél a vihartól.Ki pattantam az ágyból és át mentem hozzá.Ajtaja előtt elgondolkodtam. 3 évig nem voltam mellette, valahogy ki kellett bírnia.Bátortalanul bekopogtam.

-Ali fent vagy?-kérdeztem halkan.

-Harry?-kérdezte ijedten.

-Igen...jól vagy?

-Fogjuk rá...3 évem volt hozzá szokni ,de csak melletted tudok rendesen megnyugodni-mondta határozatlanul,majd dörgött egy nagyot és összerezzent.

-Itt maradjak míg elmegy a vihar?-kérdeztem mosolyogva.

-Igen.-mondta halkan majd befeküdtem mellé és a mellkasomra feküdt.Dörgött egy nagyot és összerezzent megint.

-Nyugodj meg itt vagyok.-mondtam majd közelebb húztam magamhoz.Olyan jó volt megint úgy aludni, mint régen.Éreztem ahogy megnyugszik karjaim között.

Reggel amikor felkeltem mellettem volt a legjobb barátom és egyben a leggyönyörűbb lány.

Ali szemszöge:

Mikor este a szobámban találtam magam tudtam ,hogy Ő hozott fel.Ez édes volt tőle,de miket beszélek hiszen Ő a legjobb barátom gyerek korom óta?! Hajnalban vihar volt.3 évem lett volna,hogy megszokjam senki nem hív fel , senki nem jön át hozzám hajnalok hajnalán szakadó esőben csak, hogy megnyugtasson. Harry este átjött hozzám.Tudta, hogy félek a vihartól, nem felejtette el ennyi év után se.Olyan jó volt ,hogy újra együtt aludtunk.De ez valahogyan más volt.Reggel arra keltem,hogy valaki mocorog.

-Jó reggelt.-köszöntem neki.

-Jó reggelt.-mondta majd magához ölelt.

-Köszönöm,hogy átjöttél.-mosolyogtam.

-Ali régen is így volt és most is így lesz.

-Akkor is köszönöm.

Egy órán át pihentünk,aztán úgy döntöttem,hogy felkelek.Elhúztam a sötétítőket és kinéztem, hogy milyen idő van. Hét ágra sütött a nap így úgy gondoltam, majd lemegyek később a medencéhez kicsit hűsölni.Bementem a fürdőszobába, majd beálltam a zuhany alá.Mikor kész lettem eszembe jutott,hogy nem hoztam be ruhát.Magamra tekertem a törölközőt és ki mentem. Harry még mindig ott feküdt az ágyon.Elvörösödve indultam a szekrényhez és gyorsan ki kaptam egy szettet és beviharoztam a fürdőbe.

Miután elkészültem felkötöttem a hajam és kimentem. Harry még az ágyban pihent.

-Nagyon csinos vagy.-mondta kaján vigyorral az arcán.
-Köszönöm.-mondtam kipirulva.

-Nem jössz le reggelizni?-kérdeztem Harry-t.

-De megyek.-mondta mosolyogva majd felpattant az ágyból.

Lent csak Louis-t találtuk.

-Többiek?-kérdeztük egyszerre.

-Liam és Zayn a barátnőjüknél aludtak és csak délután jönnek. Niall pedig még alszik.

-Értem.Mi a reggeli?-kérdeztem.

-Amit találsz.-mondta nevetve.

-Te reggeliztél már?-kérdeztem Louis.

-Még nem.

-Akkor csinálok gofrit.Oké srácok?-kérdeztem vidáman.

-Oké.-vágták rá egyszerre.

Leültek a konyha pulthoz és halkan sutyorogtak valamiről miközben engem néztek néha-néha.

Harry szemszöge:

Olyan gyönyörű.Vidám, de nem tudom miért és ha boldog akkor én is az vagyok.Leültem Louis mellé.

-Miért ilyen boldog?-kérdezte kuncogva.

-Nem tudom,de szeretem amikor mosolyog.-mondtam majd rá néztem.

-Mikor beszélsz vele?-kérdeztem halkan.

-Majd délután.

-Rendben és haver...még egyszer köszönöm.-mondtam hálásan.

-Hisz barátok vagyunk.-mondta mosolyogva majd rá néztünk Ali-re.

Ali szemszöge:

Elkészültem a reggelivel.

-Kértek?-kérdeztem mosolyogva.

-Még szép.-mondták és már a hasukat fogták.

Eléjük tettem a kaját leültem kentem magamnak egy pár nutellásat.

-Na milyen?-kérdeztem őket kíváncsian.

-Nagyon finom,mikor tanultál meg így sütni?-kérdezte Harry.

-Volt rá időm.-nevettem.

-Azt meghiszem emlékszem amikor régen egy palacsintát sem tudtunk meg csinálni.-mondta nevetve.

Miután befejeztem a reggelit elmosogattam.

-Srácok Niall-nak is hagyatok én elmentem.

-Hova mész?-kérdezte Harry.

-Kicsit sétálok.

-Mehetek veled?

-Ha van kedved.Louis neked nincs kedved jönni?-kérdeztem.

-Inkább felkeltem Niall-t.Menjetek csak nyugodtan.-mondta majd kuncogott.

-Rendben.

Sétáltunk fél órát majd betértünk egy Nando's-ba.

-Iszunk valamit?-kérdeztem Hazzát.

-Igyunk.-mondta mosolyogva.

Leadtuk a rendelést majd leültünk.Láttam egy ismerős arcot.

Zac Smith

-Ali?-kérdezte mosollyal az arcán.

-Zac?-kérdeztem majd felálltam és hosszasan megöleltem.

-Rég láttalak kis csaj, mi újság?-kérdezte.

-Nincsen semmi csak egy italra ültünk be.-mondtam.

-Ti?-kérdezte majd az előttem ülő fiút nézte.

-Igen,Zac ő itt Harry Styles.

-Harry, ő itt Zac Smith együtt jártunk régebben zongorát tanulni.Ő is ide költözött Londonba.

Harry felállt kicsit idegesen, de nem tudom miokból.

-Harry Styles.-mondta.

-Zac Smith.

Harry vissza ült a helyére.Láttam rajta ,hogy valami nem tetszik neki.

-Ali nekem most mennem kell,de később még felhívhatlak oké?-kérdezte.

-Oké.-mondtam majd szorosan megöleltem és adtam neki egy puszit.

-Akkor sziasztok.-köszönt.

-Szia Zac.-mondtam mosolyogva.

-Csá.-mondta Harry flegmán.

-Mi bajod Harry?-kérdeztem.

-Semmi csak igyunk és menjünk haza fele.-mondta egyhangúan.

-Öhm...oké..-mondtam és csendben megittuk az italunkat, majd haza felé sétáltunk.

Harry a földet bámulta.

-Ő a pasid?-kérdezte csak úgy egyszerűen ,de hangjában véltem némi dühöt és szomorúságot.

-Hogy lenne már az.Akkor elmondtam volna.De most ha a pasim lenne is akkor téged miért zavarna?A legjobb barátom vagy nem kéne ,hogy zavarjon.-mondtam felemelt hanggal,majd bementünk és ott folytattuk.

-Azért érdekelne,mert....-mondta.

-Mert?-kérdeztem.

-Mert szeretlek és nem akarom,hogy valami kis nyomi megbántsa a legjobb barátomat!-kiabálta.

-Elsőnek is nem nyomi...másodszor pedig nem te fogod eldönteni ,hogy kivel járok vagy kivel nem!-már üvöltöttünk a fiúk nagyra nyílt szemekkel bámultak ránk.Én már majdnem sírtam, sosem veszekedtünk Harry-vel.

-Most mi bajod?-kérdeztem.-Mióta megláttad Zac-et ilyen vagy!Tudod mit, Harry nem tud érdekelni! Hagyj békén!Összeszedem a cuccaimat és elmegyek!-mondtam már sírva majd felrohantam.Nem tudom mi ütött belé.Bezártam az ajtóm és sírva vetődtem az ágyra. 2 perc múlva valaki kopogott.

-Hagyj békén!-kiabáltam.

-Csak én vagyok az.Engedj be,kérlek!-mondta egy megnyugtató hang.