4.- Harry...anya...

Ali szemszöge:

Reggel arra keltem,hogy Eleanor ül az agyam szélén.

-Jó reggelt.-mosolygott.

-Reggelt.-mondtam és felültem.

-Minden rendben?Mi történt tegnap?-kérdezte ijedten.

Szomorúan elkezdtem mondani ami tegnap történt,elkezdtem sírni.

-Nyugodj meg Ali.Minden rendbe jön,bízz bennem-mondta biztatóan-de meg kell kérdeznem valamit.

-Ha Harry volt a legjobb barátod akkor ő volt az akiről meséltél?-kérdezte halkan.Mivel tudta az egész sztorit ezért csak bólogattam és vissza dőltem az ágyba.

-El, ugye a fiúknak nem mondtál semmit?

-Nyugodj meg.Nem szóltam senkinek egy szót sem.-mosolygott.

-Nagy kérés lenne ha leküldenélek a táskámért?-kérdeztem fáradtan.

-Dehogy is, rögtön jövök.-majd nyomott egy puszit az arcomra.

Ahogyan El kiment ki pattantam az ágyból és kinéztem az ablakon.Szép napos volt az idő,de nem volt mit felvennem ,mert nem tudtam hogy itt alszok.El már itt is volt a táskámmal és a kezében volt a kedvenc szettem.

-Ezt hogy ?-kérdeztem döbbenten.

-Louis-al reggel elmentünk a lakásodra és hoztunk pár cuccot remélem nem baj?-kérdezte.

-De hogy is baj, azért adtam a pótkulcsot.-nevettem-Köszönöm.Mind kettőtöknek.

Elmosolyodott és kiment.Gyorsan bementem a fürdőszobába letusoltam,magamra tekertem a törölközőt.Kifésültem a hajam és leengedve hagytam, kimentem és felöltöztem.Lementem a konyhába és láttam hogy mindenki a pultnál ül.Kivéve Őt.

-Sziasztok.-köszöntem mosolyogva.

-Szia.-mondták egyszerre.Megdöbbentek ,hogy mosolygok a tegnapi után.

-Kérlek ne nézzetek így rám.-nevettem.

-Elfogom nektek mondani ,de nekem még időre van szükségem.-mondtam mosolyogva.

-Azt hiszem én akkor most megyek és köszönöm ,hogy nálatok maradhattam az este után.-fogtam volna meg a cuccomat de egy kéz megragadott.

-Ne menj el.Maradj még,hisz még alig ismerünk.-mondta Niall.

-Nem akarok zavarni.-húztam volna ki a kezem a keze közül ,de nem engedett.

-Nem zavarsz, hisz barátok vagyunk.-mondta mosolyogva majd elengedte kezem.

-Rendben.-nevettem.

-Akkor?Kérsz reggelit?-kérdezte és gyönyörű kék szemébe néztem.

-Igen,kérek.-nevettem.

Leültem enni és elkezdtek kérdezősködni.

-Hány éves vagy?-kérdezte Niall.

-17-mondtam.
-Mikor van a szülinapod?-folytatta Niall.
-2 hónap múlva, augusztus 1.-mosolyogtam.

-Most költöztettek Londonba?-kérdezte Zayn.

-Nem már 2 éve ide költöztünk apával a munkája miatt.

-Anyukád?-kérdezte Liam.

Bár ne tette volna.Ez a leggyengébb pontom.Sose tudtam róla még beszélni senkinek se csak El-nek.

El rám nézett. Könnybe lábadt a szemem.A fiúk kíváncsian néztek rám.

-A-anya 2 éve meghalt autó balesetben.-mondtam már szinte sírva.

-Ali annyira sajnálom,nem kellett volna rákérdeznem.-mondta Liam majd lehajtotta a fejét.

-Semmi baj.Nem tudtál róla és értékelem hogy ennyi mindent meg szeretnétek tudni rólam.-mondtam már kicsit nyugodtabban.

Sokat beszélgettünk.Át költöztünk a nappaliba és ott folytattuk.Furcsa de megbíztam bennük és úgy gondoltam ,hogy az a titok amit nem akartam elmondani régen Harrynek azt ők megőrzik nekem ha megtudják. Mivel nem tudtam én se róluk semmit én is kifaggattam őket.Észre se vettük, de már fél 5 volt.

-Srácok nagy baj lenne ha felmennék a szobába kicsit pihenni?Este nem nagyon aludtam.-mondtam kicsit fáradtan.

-Nem baj.Menj csak nyugodtan.-mondta Niall mosolyogva.

Felmentem,majd be dőltem az ágyba,de nem aludtam.

Harry szemszöge:

Este alig aludtam.Hallottam ,hogy reggel mindenki össze vissza járkál az emeleten majd abba marad.Semmi étvágyam nem volt így nem ettem semmit.Hallottam ,hogy fél 5 körül valaki felsétált abba a szobába ahol Ő volt este.Nem tudtam rá jönni,hogy mivel is bánthattam meg Őt.Úgy döntöttem ,hogy átmegyek hozzá és tisztázunk mindent.Ki nyitottam az ajtóm és át sétáltam.Halkan kinyitottam az ajtóját és be mentem.Ott feküdt az ágyán becsukott szemekkel.Olyan gyönyörű volt mint régen.

-Ali fent vagy?-kérdeztem felé közeledve.

Ali szemszöge:

Valaki halkan benyitott.

-Ali fent vagy??-kérdezte mikor rá jöttem ,hogy Ő az gyorsan kinyitottam a szemem és felálltam.
-Mit akarsz Harry??-kérdeztem kicsit durván, nem akartam gyengének tűnni előtte.
-Csak szerettem volna veled beszélni.-mondta szomorúan majd elém állt.
-Ali mi volt a baj tegnap este? Mióta vagy Londonba?-kérdezte lehajtott fejjel.
-Ne haragudj ,de nem neked fogom elmondani.-mondtam.
-Miért is ne mondhatnád el nekem,hisz legjobb barátok voltunk.
-Igen Harry csak voltunk.3 év alatt nagyon sok minden megváltozott,ahogyan én is.
-Ali...kérlek...nem próbálhatnánk meg újra barátok lenni mint rég?-kérdezte elhaló hangon.
-Idővel talán...2 éve lakok Londonban-mondtam mű mosollyal az arcomon.
-Értem-mondta már majd nem mosolyogva.-és csak te élsz Londonban vagy anyukáddal és apukáddal?
-Igen apával élek,de alig látom a munkája miatt.-mondtam.
-És anyukád?-kérdezte ijedten.
A szívemben megint éreztem azt a fájdalmat amit anya halálának napján is éreztem.Le kellett ülnöm,így le ültem az ágyra. Harry riadtan ült le mellém és megfogta a kezem.A kezünket néztem majd könnyek gyűltek a szemembe.
-Harry...anya...2 éve meghalt autó balesetben.-hadartam el és a könnyek utat törtek.
-Ali...annyira sajnálom..melletted kellet volna lennem.-mondta majd szorosan megölelt.
-Nem tudhattad.-mondtam sírva majd vissza öleltem. Harry elengedett szoros karjai közül majd megfogta a kezem.Furcsán nézet kezünkre és egy mosolyt fedeztem fel az arcán.
-Erre emlékszem.-simogatta a karomon lévő karkötőt.

-Reméltem, hogy ezt sose felejted el...-mondtam halkan.

-Az nap adtad nekem a nyaralóban mikor elmentél..-mondtam már mosolyogva de az utolsó szócska még mindig szíven ütött így elhúztam a karom.